Gondoltátok volna, hogy a krumpli történelme rendkívül izgalmas és szórakoztató? Az inkák nem csak ették, hanem jósoltak és mértek is vele, és úgy került Európába, hogy első ránézésre szarvasgombának hitték.

A burgonya a dél-amerikai Andok hegységből származik, és már hatezer évvel ezelőtt is fogyasztották, bár akkoriban nem édeskés, hanem keserű volt az íze. Az akár négy évig is fogyasztható fagyasztva szárított burgonya ötlete az inkáktól ered. Népüknek közel ezer szava volt a krumplifajtákra, sőt, a megfőzési ideje mértékegységnek számított. Még jósláshoz is használták, a mai virágszirom-tépkedés elvén: egy véletlenszerűen feltúrt bokor alatt ha páros számú gumót számoltak, az jó hírt jelentett, míg a páratlan sorscsapást. Burgonya-isteneiknek azonban megcsonkított áldozatokkal hódoltak.

A spanyol Gonzalo Jimenez de Quesada felfedező és hódító hozott onnan először gumókat a XVI. században, és hirtelen tartuffonak, azaz szarvasgombának nevezte el, mert arra hasonlított a legjobban. Innen ered a német Kartoffel, és többek közt a magyar krumpli szó is. Hamarosan elterjedt a spanyol matrózok között, hogy akik megették ezt a furcsa újdonságot, nem lettek skorbutosak.

A 16. században jutott csak el Európába, ahol Antoine Augustin Parmentier gyógyszerész és botanikus XVI. Lajos támogatásával kezdte el a népszerűsítését. Szükség is volt rá, mert sokan tudatlanságból eleinte mérgező levelét és termését fogyasztották a gumója helyett. Például Sir Walter Raleigh angol felfedező is csak jót akart, amikor Erzsébet királynőnek is küldött a termésből, de az egész udvar rendkívül rosszul lett tőle, ezért jó időre feketelistára tették az angol nemesek.

Olyan hírek is terjedtek róla, miszerint leprát, szifiliszt és hasonló nyalánkságokat okoz. Poroszországban is hiába fogyott a nép 1774-es éhínség idején, nem akarták megenni a Nagy Frigyes király által küldött ingyen burgonya-csomagokat, úgyhogy végül a katonák etették meg velük erőszakkal.

Hazánkban még később kezdődött a mára alapvető élelmiszerünk térnyerése: II. József vezette be a termesztéséért járó adókedvezményt, és onnantól garantált volt a siker. Felesége, Marie Antoinette azonban inkább a virágját tűzte a hajába, mintsem fogyasztotta (le is fejeztette végül fejdíszestül az uralkodó). Magyarországon eleinte földi körtének vagy almának nevezték a növényt, amely máig az egyik az egyik legolcsóbb étel, bár ára évről évre változó.

Források: www.mult-kor.hu; hedifarkas.blogspot.hu; csurtus.blog.hu